Szemlélődő LGY

Mottó: Aki engem lát, azt látja, aki küldött engem. (Jn 12, 45)


A lelkigyakorlat keretei:viragocska

  • alapja: Jálics Ferenc „Szemlélődő lelkigyakorlat” c. című könyve
  • napi 4-6 óra közös vagy egyéni csendes imaidő
  • természetjárás
  • közösségben rövid osztozás a tapasztalataimról
  • szentmise ünneplése
  • naponta egy tanítás
  • lehetőség személyes beszélgetésre a kísérővel
  • elsősorban azoknak ajánljuk, akik rendszeresen imádkozva már megtapasztalták a kötött szövegű, az elmélkedő, valamint más imádságok erejét, és egyszerűségre, letisztulásra vágynak
  • komolyabb pszichés problémával küzdőknek nem javasolt a részvétel
  • azoknak szól a meghívás, akik vállalják a részvételt a teljes programon.

Bepillantás a lelkigyakorlatba:

  • A hangsúly Isten jelenlétének egyszerű – „egy-ügy-ű” – megtapasztalásán van, szavak és gondolatok nélkül. Ennek gyakorlása a természetben töltött szemlélődéssel kezdődik. Törekszem ítéletmentesen érzékelni, észlelni azt, ami van, ami körülvesz. Testem észlelésével, légzési gyakorlatokkal egyszerűsödöm le arra, hogy éberen időzzek Isten jelenlétében, majd a Jézus-ima gyakorlásával átadom magam az Ő imádására, szolgálatára.
  • Aki igazán aktív, jelenvaló és maga a Valóság, az Isten. Legmagasabb rendű aktivitásom az Isten előtti passzivitás, a Neki teret adó önkiüresedés. Ez „virrasztó” jelenlét, őszintén érdeklődő odairányulás.
  • Ha egy lepkét szemlélni akarok, kinyitom a kezem, és engedem, hogy rászálljon. Addig nézem, amíg hagyja. Nem akarom birtokolni, nem zárom össze a markom, mert azzal vesztét okoznám. Hagyom magam meglepni: ez a „meglepke”.
  • A Jézus-ima célja az értelem szabadsága és az akarat békéje Isten szavának/nevének igézetében – írja a Katolikus lexikon.
  • Jézus azonos tanácsot ad a kezdőknek és a haladóknak is: gyermeknek lenni, ráhagyatkozni. A nyílnak kehellyé, az ökölnek nyitott tenyérré kell változnia. Pl. ha a levegőt markunkba akarjuk szorítani, elillan. A megtapasztalt lelki szárazság szenvedést okoz, de nem a szárazság miatt, hanem mert mást akarunk. Mihelyt az ember elfogadja a szárazságot, az megtelik békével. Elfogadni, hogy kicsik és gyengék vagyunk: ez a hősiesség! (Wilfried Stinissen OCD)
  • Amikor oda tudok figyelni a csend szavára, amikor „hangját hallatja” a csend, akkor találkozni tudok a legmélyebb Valósággal, és már nincs szükségem se gondolatokra, se szavakra, se képekre. Meg tudok nyílni a bennem lakozó Isten előtt. Az igazi csend elvezet az igaz Istenhez.
  • A hallgatás annak művészete, hogy egészen jelen legyünk, és feltétel nélkül belehelyezkedjünk a pillanatba. A jelenlét a feltétele, hogy találkozzunk, s eggyé váljunk a jelenlévő Istennel. (Anselm Grün)