Mottó: ,,Aki engem lát, azt látja, aki küldött engem.” (Jn 12, 45)
A lelkigyakorlat keretei:
- alapja: Jálics Ferenc „Szemlélődő lelkigyakorlat” c. könyve
- napi 4-6 óra közös vagy egyéni csendes imaidő
- természetjárás
- közösségben rövid osztozás a tapasztalataimról
- szentmise ünneplése
- naponta egy tanítás
- lehetőség személyes beszélgetésre a kísérővel
- elsősorban azoknak ajánljuk, akik rendszeresen imádkozva már megtapasztalták a kötött szövegű, az elmélkedő, valamint más imádságok erejét, és egyszerűségre, letisztulásra vágynak
- komolyabb pszichés problémával küzdőknek nem javasolt a részvétel
- azoknak szól a meghívás, akik vállalják a részvételt a teljes programon.
Bepillantás a lelkigyakorlatba:
- A hangsúly Isten jelenlétének egyszerű – „egy-ügy-ű” – megtapasztalásán van, szavak és gondolatok nélkül. Ennek gyakorlása a természetben töltött szemlélődéssel kezdődik. Törekszem ítéletmentesen érzékelni, észlelni azt, ami van, ami körülvesz. Testem észlelésével, légzési gyakorlatokkal egyszerűsödöm le arra, hogy éberen időzzek Isten jelenlétében, majd a Jézus-ima gyakorlásával átadom magam az Ő imádására, szolgálatára.
- Aki igazán aktív, jelenvaló és maga a Valóság, az Isten. Legmagasabb rendű aktivitásom az Isten előtti passzivitás, a Neki teret adó önkiüresedés. Ez „virrasztó” jelenlét, őszintén érdeklődő odairányulás.
- Ha egy lepkét szemlélni akarok, kinyitom a kezem, és engedem, hogy rászálljon. Addig nézem, amíg hagyja. Nem akarom birtokolni, nem zárom össze a markom, mert azzal vesztét okoznám. Hagyom magam meglepni: ez a „meglepke”.
- A Jézus-ima célja az értelem szabadsága és az akarat békéje Isten szavának/nevének igézetében – írja a Katolikus lexikon.
- Jézus azonos tanácsot ad a kezdőknek és a haladóknak is: gyermeknek lenni, ráhagyatkozni. A nyílnak kehellyé, az ökölnek nyitott tenyérré kell változnia. Pl. ha a levegőt markunkba akarjuk szorítani, elillan. A megtapasztalt lelki szárazság szenvedést okoz, de nem a szárazság miatt, hanem mert mást akarunk. Mihelyt az ember elfogadja a szárazságot, az megtelik békével. Elfogadni, hogy kicsik és gyengék vagyunk: ez a hősiesség! (Wilfrid Stinissen OCD)
- Amikor oda tudok figyelni a csend szavára, amikor „hangját hallatja” a csend, akkor találkozni tudok a legmélyebb Valósággal, és már nincs szükségem se gondolatokra, se szavakra, se képekre. Meg tudok nyílni a bennem lakozó Isten előtt. Az igazi csend elvezet az igaz Istenhez.
- A hallgatás annak művészete, hogy egészen jelen legyünk, és feltétel nélkül belehelyezkedjünk a pillanatba. A jelenlét a feltétele, hogy találkozzunk, s eggyé váljunk a jelenlévő Istennel. (Anselm Grün)